Szakítás

Szereti az őszt.

Szereti, ahogy enyhültek a nagy nyári hőségek és már napközben is elviselhető volt a klíma. Szereti, a rozsda, a sárga, a barna árnyalatait, ahogy megszínesedtek a fákon a levelek. Szeret vadgesztenyét gyűjteni és bábokat készíteni az unokahúgával a parkban töltött délután végén, vagy épp rémisztő töklámpásokat faragni Halloween-re.

És természetesen szereti az ősz ízeit is. Ahogy beérnek az őszi gyümölcsök és a könnyedebb nyári ízeket felváltják a tartalmasabb, nehezebb ételek, és az édességek. Azokat különösen.

A friss almából készült almás pitét, a gesztenyepürét sok tejszínhabbal, vágni a mogyoró-, mák– vagy diókrémes tortákból egy-egy szeletet, vagy elmajszolni egy remegős sajttortát.

Persze, neki könnyű, gondolták sokan, akik csak vékony derekát és formás lábait vették észre és nem tudták, mennyi munka van emögött az edzőteremben. Na meg mennyi keresgélés, lemondás és tudatos tervezés a gluténérzékenysége miatt.

Tizenéves korában diagnosztizálták nála és hatalmas sokként élte meg. Azt gondolta, vége a világnak. Azóta persze rájött, hogy ez nem feltétlenül van így, de azt is megtanulta, hogy ehhez neki is változtatnia kell pár dolgon. Leginkább az étkezésén.

A fehér lisztből készült terméket felváltották a teljesen gluténmentes, alternatív lisztből készült kenyerek és pékáruk, valamint állandó társa lett a diéta és az odafigyelés.

Ez persze nem volt mindig egyszerű, de az évek alatt belejött. Nagyon sokat segített, hogy divatossá vált a paleo diéta, így egyre több helyen, egyre jobb minőségű gluténmentes tudott vásárolni. Az édességekkel azonban még sokszor bajban volt, főleg, ha elment valakivel vacsorázni.

Az utóbbi hónapokban ez a valaki András volt, és még most is elszomorodik, ha eszébe jut. Épp egy bisztróban ültek, egy kellemes vacsora vége felé, egy remek citromos pisztácia mousse felénél, amikor András közölte, hogy elfogadta a külföldi állást és két hét múlva Berlinbe költözik.

Teljesen lesokkolta a bejelentés, a fiú azonban azzal tette teljessé a ledöbbenését, hogy közölte, amúgy is szakítani akart. Csak ült ott ledermedve. András persze azonnal elkezdett magyarázkodni, de alig figyelt már oda rá. Befejezte a kiváló desszertet, majd felállt és elköszönt a sráctól. Örökre.

Otthon persze kisírta magát, aztán felhívta Esztert, hogy elmondja neki a történteket. Persze, annak egy újabb bőgés lett a vége.

Másnap ismét beszéltek, ismét sírt. Ez így ment néhány hétig. Nem akart találkozni senkivel, nem akart elmenni sehová. Ült otthon egyedül és sajnálta magát. Eszter időnként megjelent nála, hogy szép szóval és süteményekkel próbálja kirángatni az apátiából.

A kókuszgolyó és a mézes krémes után az a különlegesen finom diós pozsonyi kifli végre hatott és hajlandó volt kimozdulni otthonról. Sétáltak egyet Eszterrel és a kutyájával az őszi napsütésben és nézték, ahogy Cézár hajkurássza a park galambjait.

Most itt ülnek a kedvenc mentes cukrászdájában, előttük egy-egy finom sütemény és már a második teájukat kortyolgatják, mert odakint azért már csípős a levegő és az jár a fejében, hogy észre sem vette, milyen gyorsan elröpült a nyár.

Ő viszont szereti az őszt.