A tea és a teázás története

Noha eddig igen kegyes volt hozzánk az ősz és enyhe, napos idővel kényeztetett, hamarosan megmutatja majd kevésbé szép arcát is: a nyirkos, hideg idő beköszöntével a hűs, nyári frissítő italok helyét egyre inkább átveszi majd a kávé és mai cikkünk alanya, a tea.

A tealevelekből készült italt gyakorlatilag a világ minden pontján fogyasztják. Mások ugyan a szokások, a rituálék, az elkészítés és a fogyasztás módja és indoka, a tea azonban mindenütt jelen van.

Mi is az a tea?

A tea nevű ital az Ázsiában őshonos teacserje szárított leveleiből vagy rügyeiből készülő főzet.

A teacserje termesztése Kínában, Indiában, Srí Lankán (Ceylonban), Japánban és Nepálban ölt jelentős méreteket, ahol a szubtrópusi-trópusi éghajlat és a megfelelő talaj ideális kombinációt alkot.

A teacserjéket az ültetvényeken 1–1,5 méter magasra engedik megnőni. A növényekről hároméves korukban szedhető először levél, a legjobb minőségű árut 7-8 éves korukig adják.

Javítja a tealevelek minőségét a tengerszint feletti magasság: minél magasabban fekszik egy ültetvény, annál jobb minőségű tealeveleket szüretelhetnek róla.

Története, elterjedése

A tea, mint ital kialakulásáról három történet is kering:

Az első szerint maga Buddha fedezte fel a teát, amikor a kertben meditálva egy tealevél hullott csészéjébe.

A második sztori szerint Buddha hűséges követője, Bódhidharma lemetszette szemhéjait, hogy biztosan ne aludjon el meditáció közben, a földre esett szemhéjai helyén pedig kipattantak az első tearügyek.

A harmadik történet szerint i. e. 2737-ben Sen Nung kínai császár egészségügyi okok miatt elrendelte az ivóvíz forralását fogyasztás előtt. Miközben arra várt, hogy vize kihűljön és ihasson, az edénybe egy teanövényről levelek hullottak. Kíváncsiságból megkóstolta a keveréket és megkedvelte ízét és frissítő hatását.

Az Ázsiában már évszázadok óta elterjedt ital alapanyagából, a tealevélből 1610-ben érkezett meg az első szállítmány Európába a Holland Kelet-indiai Társaság hajóival.

Egy házasságnak köszönhetően került az angol uralkodóházba is a tealevelekből és II. Károly angol király udvarában 1662-ben hivatalosan is bevezették a teaidőt.

A legpatinásabb angol teacéget 1706-ban Thomas Twining alapította. A mai napig működőd Arany Oroszlán nevű teaházában nemcsak fogyasztani lehetett a teát, hanem meg is vásárolhatták.

A teaivás a délutáni teázás szokásával a brit hétköznapok máig fontos részévé vált. A tea fogyasztása Európában sehol máshol nem része annyira a hétköznapoknak, mint Angliában.

A tea feldolgozása és fajtái

A tealeveleket a szüretet követően gyorsan kell feldolgozni.

A fekete tea előállítása során a levelek oxidációs folyamaton mennek keresztül, aminek következtében a tea elveszíti antioxidáns tulajdonságainak nagy részét, viszont az íze karakteresebbé válik. A zöld tea elkészítésénél az oxidációs folyamat rövid, így az antioxidáns összetevők érintetlenek maradnak.

A fekete teák feldolgozása során a tealeveleket nagy tálcákon terítik szét, hogy azok száradás közben vizet veszítsenek és sodorhatóvá váljanak. Ezt követi a hengerlés vagy sodrás, amely során felszakadnak a levelek sejtfalai és a hatóanyagok a levél felületére kerülnek. A harmadik lépés a kémiai fermentáció, amelyben az oxidációs folyamatok során kialakulnak a tealevelek végső ható- és illatanyagai. A folyamatot szárítással állítják meg, ennek végeztével a tea fogyasztható, csomagolható és szállítható.

A zöld teát nem fermentálják, ezt leszámítva a feldolgozása megegyezik a fekete teáéval.

Attól függően, hogy milyen a tealevelek és az elkészíteni kívánt tea minősége, a feldolgozás hagyományos módon, kézzel vagy gépesítve is végezhető.

Szintén a feldolgozás módja és hossza az alapja a teák csoportosításának is:
•    fehér tea: nagyon fiatal levelek, amelyek nem oxidálódtak.
•    sárga tea: nagyon kíméletes erjedésen átesett, majd nedves ruha alatt gőzölt, ezért sárgás színű teát adó levelek.
•    zöld tea: nem fermentált, nem hervasztott, kifejlett tealevelek. Ezek őrlésével készül a matcha.
•    oolong: az oxidációs folyamat közepén megállított tealevelek.
•    fekete tea: jelentősen oxidálódott, vöröses színű italt eredményező tealevelek.
•    puer: a teák egy különleges csoportja, amelyet gőzöléssel, majd préseléssel tömbösítettek. Nem frissen, hanem tárolást követően fogyasztják, amely alatt erős, jellegzetes ízt kap.

Az elkészítés

A jó teához elengedhetetlen a jó minőségű ivóvíz, ám készítésük teánként eltérő lehet. A legtöbb fajtánál a vizet a forrás kezdetéig kell melegíteni, majd a tealeveleket a kannában a forró vízzel leönteni. A kannát lefedve 3-5 percig állni kell hagyni. Szűrés után a tea fogyasztható.

Cukorral vagy mézzel, citrommal vagy tejjel ízesítve, vagy a tradicionális módon, önmagában fogyasztják, egy csésze tea mindenképp felfrissíti testüket és szellemüket egyaránt.