A Sacher-torta, Bécs egyik büszkesége

Sőt, nem is csak Bécs, hanem az egész osztrák gasztronómia egyik büszkesége, igazi nemzeti klasszikus. Alig van olyan, aki ne ismerné: csokoládétorta sárgabaracklekvárral és a híres csokoládébevonattal a tetején és az oldalán. Akkor igazán autentikus, ha tejszínhabbal tálalják.

A történet

Sorozatunk korábbi tagjával, az Eszterházyval ellentétben a források egyetértenek abban, hogy a Sacher-tortát Franz Sacher cukrászinas alkotta meg 1832-ben, amikor Metternich herceg udvarában annak lánya születésnapján beugró konyhafőnökként neki kellett alkotnia egy különleges süteményt.

Az általa készített torta két réteg sűrű, nem túl édes csokoládés tésztából állt, amelyek között egy vékony réteg forró sárgabaracklekvár volt található. A tetejét és az oldalát étcsokoládé-bevonat borította.

Fia, Eduárd Sacher fejlesztett a recepten, amikor Demel udvari szakácsnál volt tanonc. Az ifjabb Sacher ezután saját cukrászdát, majd feleségével szállodát is nyitott a bécsi Operaház mellett.

1892-ben bekövetkezett halála után a szálloda vezetése teljesen özvegyére maradt, aki igen erős kézzel, igazi üzletasszony módjára irányította és felvirágoztatta azt, miközben szivarozott és mindenhová elkísérte őt két francia bulldogja.

Az „eredeti recept”

Az eredeti recept szinte természetesen titkos és a Hotel Sacher (vagy egy igen diszkrét bank…) széfjében őrzik. A leginkább autentikusnak tartott recept szerinti hozzávalók az alábbiak:

7 tojássárgája, 150 gramm lágy vaj, 125 gramm porcukor, 200 gramm étcsokoládé, vanília, 7 tojásfehérje, egy csipet só, 150 gramm liszt, 150-200 gramm sárgabaracklekvár a töltelékhez, további kevés liszt és vaj a forma kikenéséhez, illetve némi víz a bevonó elkészítéséhez, végül tejszínhab a fogyasztáshoz.

Az eredeti, XIX. századi leírásokkal ellentétben manapság a nyers tésztába is kevernek a baracklekvárból, illetve magas páratartalmú gőzölős sütőben hosszan, alacsony hőmérsékleten sütik.

A „tortaháború”

A már említett Anna halála után fia, Eduard (Franz Sacher unokája) nem tudta megőrizni a családi örökséget. A szálloda csődbe ment, eladta, de így is folyamatos anyagi gondokkal küzdött.

Ifjabb Eduard Sacher ugyanúgy dolgozott a Demel Kávéházban, mint apja. Tőlük próbált meg pénzt szerezni azzal, hogy eladta nekik a Sacher-torta kizárólagos értékesítési jogait, ami a II. világháborút követően a Hotel Sacher és a Demel Kávéház közötti pereskedéshez vezetett. A tét nem volt kisebb mint az, hogy megállapítsák, ki készíthet eredeti Sacher-tortát.

Az 1954-től 1963-ig tartó perben olyan cukrászati kérdések is felmerültek, hogy kerülhet-e második réteg lekvár a tortalapok közé, illetve készülhet-e vaj helyett margarinnal a híres torta tésztája, de igazából anyagi okai voltak, ugyanis az addigra népszerűvé váló tortából hatalmas mennyiséget lehetett (és lehet ma is) eladni, nem csak Ausztriában, de szerte a világon.

A vita végül peren kívüli egyezséggel zárult le, amelynek értelmében a Hotel Sacher mondhatja, hogy nála készül az eredeti, az “Original Sacher-Torte”, míg a míg a Demel az “Eduard Sacher-Torte” címet tudhatja magáénak. Ezt a torták tetején a Sachernél kerek pecséttel, a Demelnél csokoládé-háromszöggel jelzik is.

A két torta mérete is eltérő: a Hotel Sacheré 12, 16, 19 és 22 centiméteres lehet, míg a Demel tortái 17, 20 és 24 centiméteres átmérővel készülnek.

A Zelenák változat, a paleo Sacher-torta

Nálunk egy családi buli szervezése során jött az ötlet, hogy készítsük el a csokitorták királynőjét, mégpedig úgy, hogy az finom legyen, mint az eredeti, de kicsit egészségesebb és gluténmentes, hogy mindenki ehessen belőle.

Az eredeti alkotóelemeket egészségesebb alternatívákra cseréltük és az eredmény könnyed, finom és szénhidrátszegény lett.

A tömény csokoládéból, csokis paleo piskótából, csokikrémből és valódi csokoládéból álló bevonattal készült tortának hatalmas sikere lett a családban. Jöjjenek el hozzánk és kóstolják meg bűntudat nélkül!