Miért nem jó a koplás, avagy mi zajlik szervezetünkben, ha gyorsan, hirtelen, drasztikusan akarunk fogyni?
Kizárólag a jól táplált sejtek teljesítőképesek. A vadon élő állatok sejtjei egytől egyig ilyenek, mert azok kizárólag egészséges táplálékot fogyasztanak. Emellett nekik soha nem jutna eszükbe, hogy fogyókúrázzanak. Mi, emberek viszont nap mint nap helytelenül táplálkozunk, és óriási stressznek tesszük ki magunkat, ami további tápanyagokat von el az amúgy is helytelenül táplált szervezettől.
Mint az ősemberek
Őseinknél még kiegyensúlyozott viszonyban állt egymással a fizikai megterhelés, a nyugalmi fázis és a táplálkozás. Génjeink alapjában véve még mindig megegyeznek a kőkorszaki emberével. Ezért vágyódik szervezetünk is ugyanolyan táplálkozásra és életmódra, mint amilyen elődeinké volt.
Szervezetünkben ma is megtalálhatók az olyan nyomelemek, mint a cink vagy a vas, az aminosavak (fehérjeépítők) vagy az egyéb bioanyagok, amelyek már a 100 000 évvel ezelőtt élt ősemberben is előfordultak. Anyagcserénk hajszálpontosan ugyanazzal az anyaggal dolgozik: 20 fehérjeépítővel, 15 vitaminnal, 25 nyomelemmel, 7 ásványi anyaggal, glükózzal (a szénhidrátok legkisebb egységeivel), nagy mennyiségű zsírral és vízzel.
Koplalás? Akkor védekező magatartás
Egy átlagos, harminc év körüli nő – aki kellő mennyiségű stressznek teszi ki magát, és szinte kizárólag büfében, illetve készételekkel táplálkozik – sejtjei alultápláltak, és csupán 72 százalékos teljesítménnyel vesznek részt az anyagcserében. Mindezek következménye, hogy betegesen fáradt, gyakran dekoncentrált és ideges. Ez azonban így van rendjén. A természet ugyanis nem akarja, hogy teremtményei olyan kockázatokat vagy kihívásokat vállaljanak, amelyekre az adott pillanatban nem elég felkészültek. Ezért alakította ki az embernél az ez ellen védekező magatartást, sőt a félelmet.
Ha az ominózus hölgy egy napon úgy dönt, lefogy, és hozzálát egy napi 1000 kilokalóriás fogyókúrához, a szegényes táplálékból még kevesebb tápanyag fog sejtjeihez eljutni. Az eredmény pedig: panaszai gyarapodnak, kilói viszont nem fogynak.
Öt kiló mínusz
Mivel az erőteljes tápanyaghiány a létfontosságú szervek működését fenyegeti, a szervezet kénytelen saját szöveteiből pótolni a hiányzó anyagokat. Ennél különösen érintett a kötőszövet, amely a test fehérjetartalékának 25 százalékát adja. Szenvedése gyorsan megkezdődik, az arc-, a nyakbőr, a mellkas és a hasi bőr petyhüdté válik, a combon narancsbőr alakul ki. Az említett hölgy azonban egy hónap alatt lead öt kilót testsúlyából. Ebből azonban 2800 gramm kötőszövet és izomfehérje, 1200 gramm víz, 500 gramm glükóz, 250 gramm ásványi anyag – többek között kalcium és foszfátok –, és mindössze a maradék 250 gramm a hasi zsír.
A zsírpárna marad
A New York-i Rockefeller Egyetem kutatói megvizsgálták, mi történik akkor, ha valaki egy kalóriaszegény diétával (napi 1100 kilokalória) szeretne lefogyni. Amikor mindezt kövér alanyokon tesztelték, azt tapasztalták, hogy pácienseik szervezetének kémiája teljesen felborult.
Koplaláskor mindenekelőtt az agy- és az idegsejteknek van minden másodpercben szükségük további energiává éghető anyagra, azaz glükózra, amelyek a szénhidrátok legkisebb egységei. A természet gondoskodott arról, hogy glükózhiány esetén se álljon le az agy és az idegek működése: anyagcserénk ugyanis bizonyos aminosavakat (fehérjeépítőket) glükózzá tud alakítani. Erre gyakran sor kerül, ha a fogyókúrázás idején hiányzik a glükóz a táplálékból.
Diétázás során tehát egy-két héten belül rengeteg glükóz ég el létfontosságú energiává. Ezért lesz az ember sokszor ideges fogyókúra közben.
Minden glükózmolekulához három vízmolekula kapcsolódik. Tehát ha egy fogyókúra alatt gyorsan megszabadulunk két kilótól, azt egy fél kiló glükóz és másfél liter víz eltávozásának köszönhetjük. A hasi zsírpárna viszont érintetlen marad.
Az említett folyamat – glükózégetés – a fehérjéket is érinti. Sejtjeinkben ugyanis olyan hamar szükség van fehérjeépítőkre (aminosavakra), mint ahogy a növényeknek a vízre.
Amit nem kap meg, máshonnan pótolja
Egy egészséges szívizomsejt több mint 200 000 riboszómával rendelkezik. Ezeknek az a feladatuk, hogy az aminosavakat proteinekké kapcsolják össze, amelyre azért van szüksége a sejteknek, hogy minden másodpercben elevenek maradhassanak. Egy ilyen fehérjemolekula összeállítása átlagosan 45 másodpercig tart. A molekula azután céltudatosan az anyagcsere sodrásába vándorol. Az izomsejtek rendkívül aktívak, ezért különösen sok riboszómára van szükségük, míg a kötőszöveti vagy az egyéb sejtek kevesebbel is beérik. Mindazonáltal a szervezetben trilliónyi ilyen fehérjeszintézis zajlik óránként – és ez hatalmas teljesítmény.
Böjtölés közben az aminosav-utánpótlás természetszerűleg összeomlik. A sejteknek viszont szükségük van fehérjeépítő elemekre, ezért a szervezet kénytelen saját kollagénjéből pótolni azokat. Ennek köszönhető, hogy egy alacsony kalóriatartalmú fogyókúra után sokszor bágyadtnak, öregnek és betegnek néznek ki az emberek, idegrendszerük pedig egyenesen kikészül. Az anyagcsereráta 100-ról 90-80 százalékra, vagy még alacsonyabbra csökken. Ezáltal jelentősen alábbhagy mind a fizikai, mind a szellemi teljesítőképesség.
Fehérje- és aminosavhiány
Ha a vitaminok érintkezésbe lépnek valamely nyomelemmel (például cinkkel, vassal vagy rézzel), koenzimmé alakulnak, és elevenekké válnak. A tápanyaggal a bélrendszerbe kerülve ezért csúszhatnak át azonnal a vitaminok a bélnyálkahártyán keresztül a vérbe, ahol anyagcsere-folyamatokat kell előkészíteniük.
A nyomelemeknek sokkal nehezebb dolguk van. Ezek ugyanis aminosavakra vannak utalva, amelyekre a nyálkahártyán keresztül az érrendszeren át eljuthassanak a testsejtekig. Ha az az ember, akiben mindez a folyamat lejátszódik, erőteljes fogyókúrája miatt naponta mindössze 900 kilokalóriát vesz magához, akkor a szervezete természetesen hiányt fog szenvedni fehérjében és ezzel együtt aminosavakban is. A nyomelemek nyilvánvalóan tehetetlenekké válnak a vékonybélben, hiszen fehérje hiányában nem jutnak el a sejtekig.
Fogyás helyett még több zsír
Fehérjehiány esetén a következő történik: az értékes nyomelemek kiválasztódnak a széklettel, aminek következtében természetesen hiányozni fognak a testsejteknek az anyagcseréjük működéséhez. A helytelenül táplálkozó illető pedig hirtelen fellépő tápanyaghiánytól fog szenvedni. Hiányzik majd szöveteinek a fehérje, valamint nyomelemből sem lesz elég – az a kevés vitamin pedig, amit addig bekebelezett, a fehérjeépítők és a nyomelemek nélkül szinte semmit sem ér. Rosszullétek fogják el, immunrendszere jelentősen legyengül. Összegzésképpen: a koplalással eleinte csak keveset fogy az ember, viszont felborítja az anyagcseréjét – és nagyon hamar visszahízik.