Ki ne álmodozott volna már arról, ha létezne egy olyan cukor, amely finom édes, mégsem hízlal, így korlátlanul és bűntudatmentesen fogyasztható? Az álom talán valósággá vált és úgy hívják, eritrit. Ennek az anyagnak nincsenek mellékhatásai, viszont az íze pont olyan, mint a cukoré. Rendelkezik tehát a cukor összes előnyével annak minden hátránya nélkül. Túl szép ahhoz, hogy igaz legyen?